Minden egy dallal kezdődött, Fly – Ludovico Einaudi… minden egy reggeli dallammal indult.

2 és fél évvel ezelőtt, zsebemben annyi pénzzel, hogy enni tudjunk a gyerekekkel. 25 ezer Ft-ot mégis ügyvédre költöttem, hogy tanácsot kérjek. Annyit tudtam akkor még, hogy szükségem van tanácsra, mert belekerültem egy olyan helyzetbe, amit eddig csak a tévében láttam.

„Asszonyom, maga még nem ismeri a férjét.” –jegyezte meg az ügyvédem. Akkor még nem tudtam mire gondol pontosan.

Az ügyvédi iroda egy népszerű utcában volt, elsétáltam egy kalapbolt mellett és láttam magam a kirakat visszatükröződésében. Láttam egy megtört asszonyt, aki a régi életét kukába dobta. Volt ott egy kalap, amit csak néztem és néztem. Arra gondoltam, ha ennek egyszer vége, ami még csak most kezdődik, bizIsten, hogy megveszem azt a kalapot! Első dolgom lesz az, hogy kiválasztom a legelegánsabb kalapot a boltban!

2 és fél éve… akkor, voltam valaki, és most egy egészen más ember vagyok. Megváltoztatott ez a sok dolog és csak remélni tudom, hogy egyszer még ugyan az a naiv nő lehetek. Naiv, aki elhiszi a szavakat, aki gondolkodás nélkül bízni tud.

Nárcisztikus embertől válni… veszélyes játék. Sokszor olyan dolgokkal találod szemben magad, amire nem számítasz és el sem hiszik sokan. Egy áldott jó ember… mondják, hogy tehetne már ilyet? Igen, fel kell, készülj, hogy elveszi a pénzed, hogy az otthonotokból te jössz el a gyerekekkel, hogy nem lesz úr, sem férfi, mert nincs benne tartás, anyagilag teljesen elsorvaszt. Lesz kulcsa hozzád, az autód pótkulcsát elfelejti majd visszaadni. Gondolkodás nélkül ellopja a kerékpárod, mert azt mondja az az övé, ő vette és átadná az új nőnek. A bankszámlád továbbra is használja (használná), azt gondolja minden az övé, minden neki jár. A beadványokban kivetítve ír, olykor olyan dolgokat, amiket napokig emésztesz. A vállalkozása a szüleid házába van bejelentve, és amikor szóba kerül, hogy évek teltek el „húzz a p.csába már papíron is tőlünk jó messzire”, csak Joker arccal nevet, hogy de hát… mi is ezzel a baj? Mert joga van mindenhez, azt gondolja.

Pszichológushoz küldenek, szakértők, tárgyalások hegye… Mikor olvasod a jegyzőkönyveket, amikor a vallomásokat olvasod, dühös leszel, napokig nem alszol. Olyan ferdített tükröt kapsz éveken keresztül, amit egy gyengébb jellemmel nem tudsz túlélni. Mikor már nem talál rajtad fogást, akkor jönnek az eszement dolgok: éhezted a gyerekeket, nem ruházod őket, nem költesz rájuk. A beadványokból az jön le, hogy egy velejéig romlott anya vagy, aki egy kutyát sem nevelhetne jogilag, nem hogy gyerekeket, akiket te szültél.

Ezek alatt az évek alatt sok dologgal találkozol. Olyan megjegyzésekkel, amik az alap problémádat még tetőzni tudják. „Még elválni sem tudsz!” és kiröhögnek. Igen, volt ilyenre is példa, hogy ettől kellett kevesebbnek éreznem magam. Hátrányoshelyzetűnek érzed magad bármerre mész, mert van egy olyan kereszted, amitől kevesebbnek tartanak: elölről kezded lassan negyvenévesen. 3 gyermekkel építed az életed újra, egyedül. Bírósági eljárások hegye a fejed felett, állandó feszültségérzet és félelem. A pénzed a költségek miatt csak dobálod ki az ablakon … egy beadvány ide, egy oda… az éjszakai gondolatok, hogy vajon mire mit válaszolhatsz és mit nem? Vajon a bizonyítási indítványod elfogadják? Vajon elhiszik, amit irkál? Tényleg ennyire rossz anya, ember volnék, mint a papírokon? Hogy tudom ezt ép ésszel túlélni? Hogy tudok reggel mosollyal ébredni? Hogy tudok a gyerekeimre mosolyogni reggel?

Minden estére megfőztem a vacsorát, olykor több fogást is. Minden este leültünk a gyerekekkel vacsorázni, minden este együtt voltunk. Dolgoztam, építettem az életem és a szakmai tudásomat próbáltam fejleszteni és tökéletesíteni. A pénzt megfogtam, ahol csak tudtam. Értékeltem a barátaimat, azokat, akik nem bántottak, akik szép szavakkal és türelemmel voltak felém. Mindenki, aki lehúzott, aki kevesebbnek gondolt, azt szépen lassan kizártam. Akik kioktattak, akik negatívak voltak, szintén próbáltam kizárni. A lelked nem bír el mindent, nem bírsz el minden terhet, így ki kell pucold az életed és az őszinte embereket tudod csak megtartani.

Decemberben gödörben voltam, nagy gödörben. Mikor a CT alatt feküdtem elgondolkodtam, hogy nem csupán a lelkem, a szívem sem bírja el ezt már fizikálisan. Változtatnom kell. Magamon… Ha hagyom magam tönkre tenni, akkor már nincs miért küzdeni, mert nem csupán jogilag, hanem teljes valójukban veszíthetem el a gyerekeim. Változnom kell!!! Erősödnöm! El kell távolodnom a negatív érzésektől, ki kell zárjam a beadványok tartalmát. Akik nem értenek meg és mosolyt várnak a legnehezebb helyzetben, azoktól búcsúzzak… Akik azt kérik, hogy kérjek bocsánatot, mert én, én vagyok…hmmmm… nem is tudom… soha ne tedd! Soha!

Az az erős nő szeretnék lenni, gondoltam, aki elindult az útján! Aki tudta, hogy egyedül is menni fog. És megy egyedül is! Aki időre beér a munkahelyére úgy, hogy a gyerekek sem késtek el, aki este vacsorával várja a gyerekeit, aki körül rend van, aki egyedüli bérből talpon marad három gyermekkel. Az, aki leszarja magasról, hogy mit gondolnak róla; az, aki azt mondja, hogy „én mertem!”. Mertem gyereket szülni ebbe a világba, mertem felvállalni, hogy a házasságom nem egészséges; az, aki felismerte, hogy bajban van és mert segítséget kérni… az, aki megoldja a problémáit egymaga. Akitől nem lehet lopni, aki a bíróságon fel mer állni, aki nem engedi, hogy azt mondják neki: „még elválni sem tudsz”, „haha, végre dolgozol….”, „Katalin, egy bolond senki”.

Mielőtt feladtam volna, kipucoltam az életem és elhatároztam nem engedek és igen, önzőnek kell lennünk ahhoz, hogy az útunk arra mehessen, amerre szeretnénk.

2 és fél éve, és sikerült… költségmentességet megkapva, sikerült elválnom! Sikerült megakadályoznom (nem nekem, az ügyvédemnek), hogy tanúként hallgassák ki a 6 éves lányom és a 9 éves fiam –ami egy igen erős abúzus lett volna, de az apai érzések ezt is hagyták volna, csak hogy húzza a válást és remélve, hogy mellette vallanak. Miben is? Hogy éheztetem őket???

Amikor a döntést kimondták, nem tudtam mit érezhetek. Nem tudtam hírtelen hova tenni a döntést és az érzelmeim. Az autóba beülve Pécsig zokogtam. Könnyeimet megtörölve elsétáltam a kalapboltba és megvásároltam azt a kalapot, amit a legelegánsabbnak gondoltam. Könnyeket letörölve, elhittem végre, hogy nem vagyok bolond, hogy el tudok válni, hogy ez egy rendkívül idegőrlő két és fél év volt. Elhittem magamról, hogy megtehettem azt, hogy összetörök egy-egy pillanatra, hogy nem alszom, hogy sértődékeny vagyok, hogy bántva érzem magam. Mind ez normális, mert nem mindennap pereskedik az ember, nem minden nap hívják Alperesnek és nem normális, hogy egy anyától teljesfelügyeleti jogot akarjanak elvenni! Az se normális, hogy 3 gyermeket szülsz és nem tisztelnek. Ahogy az se normális, hogy azt várják legyen elég a háziasszony szerepe, nem normális, hogy kitörnél és zavarja a másikat, nem normális, hogy nincs pénzed, nem normális, hogy egyedül vagy a feladatokra, nem normális, hogy rád rúgják az ajtót. Nem normális, hogy azt mondják annyi a dolgod, hogy szülj, főzz és takaríts. Ez mind nem normális és, az aki ezt nem érti meg, annak nincs helye az életedben. Kevesen maradnak majd melletted, mert bolond az, aki 3 vagy több gyerekkel felborít mindent és elindul a nagy semmibe… de tudjátok mit? Emelt fővel, kalapot megemelve, szakmai sikerekkel, érdemekkel végezheted. Magadra, igent mondtál végül.

Mire vágyom most? Nyugalomra… pihenésre. Normális életre.  

A zene, az öröm, a tánc, és a jóbarátok; ez a szabadság (jogilag IS). Oly édes, oly bús és oly csodás…

Nem érdekel, ha nem vagyok jólnevelt, nem érdekel, ha csámcsogok, én így eszek! Nem érdekel, ha táncolok és te kinézel…

Tárgyalás utáni hajnalban, kitisztult fejjel, szinte a régi gyermeki énemként ébredtem és fánkot sütöttem a gyerekeknek reggelire... az élet megy tovább... 

Képzeljük el, hogy egyszer csak feláll a Lidlben a pénztáros, aki csak int, hogy mennie kell. Képzeljük el, hogy a buszsofőr megáll az út közepén és leszáll, mert azonnal mennie kell. A pék félbehagyja a kenyeret, a cukrász nem készíti el a születésnapi tortát a nagymama 90. születésnapjára. Képzeljük el, hogy a szemetünket nem viszik el, mert a munkásoknak azonnal kellett menniük, vagy azonnal távozik tőlünk a fűtésszerelő.

Ezt a pár sort most nektek címzem, a karanténos anyukáknak, apukáknak és a pedagógiai intézményeknek.

Beszélgetek anyukákkal és azt érzem, a gondolataimmal nem vagyok egyedül.

„Megöllek te kutya!” Majd elszalad egy gyermek mögötted, majd még egy. Játékfegyverrel csattogtat és ordítja: „Megöllek te kutya!” Te dolgozol és csak egy pillanatra fordulsz hátat, a látvány ennyi: lányod szalad elől és vetődik mindenen keresztül, utána szaladva fiad egy játékfegyverrel csattogtatva. A látványra visszafordulsz a gép elé és dolgozol tovább.

„Aaaanyaaaaaa, nem hagy!” Anyaaaaa… nééééz a szemével, csinálj valamit!” „Anya, tedd ki a tesóimat, mert órám van!” „Aaaanyaaaa, órám van, és itt táncol a kamerába!” „Anyaaaaa!”

Te ezekben a percekben szintén egy online megbeszélésen ülsz, de a mikrofonod kikapcsoltad, a kamerád is, így csak akkor kapcsolódsz be, amikor szót is kell hallatnod.

Ez egy szerencsés helyzet, amikor otthon dolgozhatsz, de ez így nem élet és nem is aktív munka. Ahogyan az sem egészséges, hogy egészséges gyerekek vannak bezárva.

Az anyukák már, két év elteltével mind ki vannak borulva. Ahhoz is fáradtak, hogy szóljanak, amikor „azonnal” kell menni a gyerekért karantén esetén. „Menj táppénzre”, kapod az ukázt az intézménytől, azt is hozzátéve, hogy a „gyerek az első”. Igen, ez így is van. No, de akkor képzeljük el:

Képzeljük el, hogy egyszer csak feláll a Lidlben a pénztáros, aki csak int, hogy mennie kell. Képzeljük el, hogy a buszsofőr megáll az út közepén és leszáll, mert azonnal mennie kell. A pék félbehagyja a kenyeret, a cukrász nem készíti el a születésnapi tortát a nagymama 90. születésnapjára. Képzeljük el, hogy a szemetünket nem viszik el, mert a munkásoknak azonnal kellett menniük, vagy azonnal távozik tőlünk a fűtésszerelő.

A karanténok száma, ami mögöttünk van lassan megszámlálhatatlan. A táppénz nem megoldás, a szabadságok száma véges (az éves szünetekre sem elég, hát még az ilyen esetekre). No, de nem is erről van szó. Rég nem azt az életet éljük, ahol a nő otthon van és mosolyogva várja haza a férjét vacsorával. Ma már a nő ugyan olyan ember, mint a férfi. Dolgozik, pénzt keres és feladata van. Ha szerencsés nélkülözhetetlen, a munkája egyedi és nem lehet helyettesíteni. Többünknek nem ül senki a helyére, hogy átvehesse a feladatainkat. Többünk lelkiismerettel dolgozunk, és nem tudjunk ilyen világban ép elmével végig csinálni ezeket az éveket. Valahol meg kellene húzni a határt. Az a gyerek is karanténra ítéltetik, aki szót se váltott az egyedüli fertőzöttel a csoportban? No, de kérdem én a pedagóguson miért is nem volt maszk? Hogyan is lehet az, hogy egy intézményen belül 4 napot tudsz menni, majd újra jön az üzenet: „azonnal”, mert újra karantén?

Van anyuka társam, aki már nem dolgozik, egy éve nem tud dolgozni, mert a döntést meg kellett hoznia. Van barátnőm, aki egyedülálló és elveszítette a munkahelyét ilyen okokból. Van, anyuka társam, aki lassan feladná… és van anyuka társam, aki még küzd, de egyre nehezebb idegzettel. Illetve vagyok én is, akinek a volt férje ennyivel lerendezi a karantént: "ne rendelkezz az időmmel". 

Szóval, feláll a pék, mert anyuka és azt mondják neki: most. Feláll a pénztáros, mert anyuka és azt mondják neki: most. Feláll az ügyvéd a tárgyalás közepén, mert azt mondják neki: most. Feláll az ápolónő, aki fájdalomcsillapítót adna be a betegnek, mert azt mondják neki: most. Képzeljük el, hogy aki beülne a helyükre, azoknak is azt mondják az óvodából: most.

Ne is menjünk tovább… csak a szituációt képzeljük el. Felállhatunk a munkahelyünkön és egyszerűen megtehetjük, hogy azt mondjuk a munkáltatónak, hogy „most azonnal mennem kell”? Hányan tehetitek meg?

A 30 fölötti anyukák az utcára kerülve nem is kapnak munkát ma már az ilyen veszélyek miatt. Szerencsések vagyunk, akik dolgozunk még, akiknek a munkáltatója mind ezt még elnézi, mert maga is szülő. No, de nem várhatjuk el, hogy véges türelemmel legyenek felénk.

A gyerekek buták, alul műveltek maradnak. Szakmát nem fognak elsajátítani, szociális érzésük nem alakul ki, egy olyan társadalmat építünk, amire majd nem lehet építeni, amiben nem lesz jó élni.

2 éve megkérdezte az óvoda tőlem, mi a munkám, hogy nem tudok hónapokra szabadságra menni és kérem az ügyeletet Covid helyzetben (amikor még csak indult a hullám). Mentős vagyok, rendőr, boltos? Mert az ő munkájuk elsőbbséget élvez, és én miért szeretnék minden áron dolgozni és a gyerekemet óvodába vinni? A válaszom ennyi volt: mert mindenki egy láncszem a társadalomban és mindenki munkája épp olyan fontos lehet. Fizetést és megélhetést biztosít a munkánk. Küldetéstudattal űzzük azt, mi nők is. Hívhatnak bennünket „anyának”, „mamának”, mi attól még lehetünk küldetéstudattal teli emberek, akik dolgoznak, dolgoznának…a megélhetésért, mert ez a világ rendje. 

Tudtátok, hogy minden második nő fut reggelente? Az adatok szerint minden második nő versenyt fut az idővel és azt mondogatja titkon: b.ssza meg, b.ssza meg, elkések!

Tudtátok, hogy hivatalos adatok szerint minden nő, nem minden második, hanem minden nő valamilyen szinte egyforma? Beérünk a munkahelyünkre, időben, majd dolgunkat végezzük. Mosolyogva, jó kedvvel. No, de tudtátok, hogy a felmérések szerint minden harmadik nő belülről már kétszer leizzadt, ötszőr nagyot fékezett az utakon és minden ötödik belefutott egy TRAFFIPAXBA???

Megcsörren az óra, az a bizonyos! Időben, hogy legyen idő felébredni, kávét inni, napfelkeltét nézni és nyugalommal elindulni. No, itt állj! Meeeert nem vagy egy átlagos reggelekkel megáldott szupervumen, hanem egy lerúgott Csepelcanga vagy, akinek dupla idő kell mindenhez! 3 gyerkőc ébresztésével, elkészítésével és időben való leszállításával mindenféleképpen hátránnyal indulsz. Így aztán, hivatalos adatok ide-vagy oda… te nem a második, nem a harmadik, hanem egy igen egyedi b.sszamegelkéseknő vagy!

Kávét lefőzöd, még pizsamában leülsz a „Jó reggelt” üzenetnek örülni, egy-egy „mém” a barátnőktől, haveroktól; majd ott találod magad, hogy a kávéd elfogyott, a nap felkelt és indulhat a nap. Bekapcsolod a zenét, rázendítesz egy Szeder mesére, amire a gyerekek ébredezhetnek…

-        Egyszer volt, hol nem volt, talán az Óperencia tengeren is túl, a Jéghegy csúcsán, pontosabban a jobb oldalán… egy piciny kis város, aminek piciny kis háza tájékán üldögélt Szeder az oroszlánszívű és kicsit torzonborz puhabohóc, a ház kutyusa… Üldögélt és szomorúan tekintett ki a kapun, mikor egyszer csak felszólalt: „Te figyelj, Mókus a fán! Ezek a gyerekek, a kisgazdáim szerinted ébren vannak már? Figyelj, szerinted bemehetnék én hozzájuk és jóóóól….jóóól összesározhatnám őket? Tudom, hogy azt szeretik! Nagyon, nagyon szeretik! …. … ….

Mesélsz, hogy szépen ébredjenek, hogy nyugalom legyen… Nyílván ez egy szép álomkép, mert igazából a mesét követve jöhet a bohózat!

-        Anyaaaaaa …anyaaaaa….

Különböző hanglejtésben és céllal hagyja el ez a szó piciny kis szájukat. No, nem tetszik a ruha, likas a zokni, nincs füzet, nincs tolltartó, nincs semmi!!!! Ott állsz köntösben, kávéval a kezedben, majd így szólsz magadban: b.ssza meg…b.ssza meg! Elkésünk! Egy gyors kóctalanítás, fogmosás, 3 perces smink, 2 perces öltözködés, 1 perces őrület és egy rakatt önsajnálat!

Tehát, tudtátok, hogy felmérési adatok arról számolnak be, hogy minden második nő reggelente futással kezdi a napját? Ebből minden második a következőket hangoztatja: b.ssza meg, b.sssza meg, elkések!

Egy gyermek „A” helyén leadva, még egy gyermek „B” helyén leadva… majd a harmadikkal pörölsz, hogy eeeeel ne késsen, el ne késsen! Mind e közben megbeszélné veled beadványainak elbírálását, ami a zsebpénzemelésről és a szobájába való hűtő elhelyezéséről szól (persze te már tudod, hogy elutasítást nyert minden beadott dokumentum, de ezt ráérsz este közölni véle)! Baaanánkaaaaa húúúúzzál már iskolábaaaaaaaaa kiabálsz és próbálsz szabadulni, hogy kevésbé érezd az igényt a káromkodásra.

Végre! Végre! Elindultál! Az autó, azaz a paripa alattad és csak úgy hasítasz, közben Pink Martinit hallgatsz, és még énekelsz is! Uppsz!!!! Az egy Traffipax volt???? Hely! Az egy Traffi vooolt???? Majd mész tovább a következő gondolatokkal: b.ssza meg, b.ssza meg, elkések! hmm az egy traffi volt? b.ssza meg! Az egy traffi????

Aztán, aztán… mire beérsz a városba, már ugyan olyan nőlény vagy, mint mindenki más. Csinos, kicsit zilált csak és mosolyogva megérkezel a célállomásra, miközben a fejedben már csak ennyi motoszkál: b.ssza meg… b.ssza meg… az egy traffipax volt????

Kezdődik mind ez azzal, hogy betérsz egy étterembe 3 gyermekkel este 9kor. Egy igen kacifántosra sikeredetett vadkemping zárásául a vacsora elhúzódott. No, de próbálj meg a Balatonon 3 gyermekkel, egyedül nőként életet lehelni a napba, nem egyszerű, de bohózattal teli!

Tehát mire odajutsz, hogy vacsora, már bezárt minden olyan hely, amit ismernél és a pénztárcádnak is megfelelő volna. Keresel, kutatsz egy idegen helyen, mikor mindent feladva betérsz egy gourmet étterembe, ami éppen zárni készül. Fiatal lányok, akik gyerekeket csak hírből láttak ezidáig, de reméled, hogy megmentik az estéd. No, kiderül mi mentettük meg az ő estéjüket! Feldobtuk, de nem kicsit!

- Szeretnék egy adag sültkrumplit, ketchuppal.

- Nincs ketchupunk, csak saját készítésű paradicsomszószunk.

- Aros, Metrós, Penny-s??? Semmi pucc, csak piros színű édes valami???? Nincs??? Nézzen már rám, az estém a tét! Egy tesco-s ketchup, aminek se íze, se bűze?

- Nincs, de van isteni saját készítésű paradicsomszószunk.

- Itt már nevetnek a lányok, szakadnak… és próbálják a középső fiúnak megmagyarázni, hogy el kell hinnie, hogy az a szósz, ami náluk készül jobb, mint az általa ismert ketchup!

- Ok…ok… egy gyerek pipa! Hármaska? Hármaska? Mit szeretnél?

- Hamburgert! –válaszolja ártatlanul. Eeeeez egy gourmet étterem, ééédes jóóó Istenem, itt nincs sima csicsabicsa nélküli hamburgeeeeer!!!

- Ok…ok… figyu, lányok! Szükség lenne egy Aro-s, Lidlis…bármi féle íztelen húspogácsára, valami elnyűtt zsömlére és ketchuphoz hasonló izére. Ennyi…semmi csicsabicsa. Menne?

- Oh, itt különleges burgerek vannak –és szakad a nevetéstől a kislány! Persze összehoznak valami egyszerű dolgot.

- Ok…, de figyu! Tuttira kipakolja, ha van benne egyéb dolog, a lehető legegyszerűbb hambira van itt most szükség.

- Banánka? Édes, drága legidősebbem? -no, neki konkrét elképzelése van a világról, egy kész rendelést adott le!

- Inni? Üdítő? –kérdezik.

- Óóóóó…neeee, még az is bakker! –itt elindul „én azt igen, de mégsem dolog” és egy új idegőrlő kör következik.

No, úgy tűnik minden adott, az este megmenekülőben van. Az étel időben kész, az üdítők rendben vannak, báááár én szívem szerint lelöktem volna valami erőset is kísérőnek, de ennek nincs itt az ideje. Upsz…hangosan gondolkodtam? Igen, a lányok is hallották, amin újbóli derülések hegye indult. Imádják, imádják a nagycsaládot –mondják! Ahogy azt is, amilyen hangulat kerekedhet seccperc alatt.

Amikor a gyerekek jóllaknak, két harapás után, jöhet a csomagolás, úúúgy, hogy az egyik étele se érjen a másikéhoz, és mindent külön dobozba kell tenni! Itt már a telefonszámom kérték el ezen a ponton, hogy felhívnának, amikor ők is anyák lesznek egyszer, a Balcsin, a „semmi közepén”.

Vacsora közben beszélgetések hegye, válásról, egyéb nem kellemes dologról, amit gyerekekkel meg kell beszélni, mert vannak kérdéseik. Ott döbbenek rá, hogy mennyire érettek tudnak lenni és mennyire átlátnak helyzeteket. Hihetetlen módon fogalmazzák meg a gondolataikat és azt, hogy mit is szeretnének és hogyan. Rettentően büszke vagyok ott, abban a pillanatban. Egy bohózat, de van komolyság, amikor kell. Fekszünk a sátorban, 11 óra 30 perc, amikor még nem alszik senki, átbeszélgetjük az éjszakát –ez volt a terv és az ígéret tőlem. Szó, szót követett és azt vettük észre senki sem álmos. Kelni viszont korán kellett volna. Nagy fiam hihetetlen felnőttséggel, hogy ő majd segít lebontani a sátrat és segít a koordinálásban. A gyermek, a komoly témáktól és az igaz szavaktól egy segítőkész és ügyes tinédzser lett. Megszavaztuk: menjünk… és legyen hűlt helyünk.

Mindent szépen elrendezve elindultunk a semmi közepéről, a semmi közepére. Sorozatok, amik a nagycsaládokat dolgozzák fel kutyaf.sza hozzánk képest, mondogatják és nevetnek!!!! A navigációs izé nyilván mindenfele visz, ami számára rövidebb, de én!!! Én!!! A sötétben persze csak a pusztát látom! Puszta mellettem jobbra, balra, s mögöttem. A rendes út nyilván nem az autónk alatt. Telihold, poros út az éjszaka közepén és már közösen kiabáljuk: HOOOOL VAAAAGYUUUNK??? A SEMMI KÖZEPÉÉÉÉÉN!!!!! HOOOOL??? A SEMMI KÖZEPÉN!

A gyerekek nem akadékoskodnak, nem vitáznak, mintha élveznék is. Soha nem volt ilyen kalandba részük. Felelősséggel lenni ilyenkor? Mi baj lehet, ha nem alszanak egy éjjel? Majd kialusszák magukat. Egy kaland, 2 és fél óra utazás a semmi közepén, az éjszaka közepén… majd a meleg otthonba hazatérni és befeküdni az ágyba egy közös kaland után. Kaland után, ahol kacsákat etettünk, szép dolgokat láttunk és a kaland zárásául egy összefogni tudnó, és együtt gondolkodni tudó kis csapat alakult.

Ilyen a kulisszák mögül egy nagycsalád… olykor égető, olykor sok, olykor fárasztó és sok lemondással teli… de… egy életre szóló melegséget adó bódulat.

Így esett, hogy megesett, hogy megismertük a „Semmi közepét, az éjszaka közepén”.

Új ügyvédje van, a régi nem volt jó. Nem volt elég törtető, vagy volt gyomra... ki tudja. Másfél éve próbálok válni. 

Összpontosíthatnánk arra is, hogy mit veszítettünk, mit hagytunk hátra, de azzal soha nem lépünk előre és soha nem lesz kiút a rémálomból. Arra kell összpontosítani, hogy előrefele haladsz, hogy építed az életed új alapokkal és a gyerekeidet nem engeded, mindenáron véded. Erős vagy és napról napra több és nagyobb téglával tudsz építkezni. 

Ülsz a tárgyaláson, majd meglátod a nőt, aki már az életed éli. Tálcán kínálod neki, sőt, te nyújtod át, talán így majd a bosszú helyett, a düh helyett mással fog foglalkozni. Majd döbbenten ülsz, és csak nézed, hallgatod. A haja színe, fazonja olyan, mint a tiéd volt 15 évvel ezelőtt. A stílusa, mint a tiéd volt 15 évvel ezelőtt. Döbbenet. Majd a füledbe súgják, akik akkor ismertek, hogy a 15 évvel ezelőtti stílusodra ismernek rá. Majd azt veszed észre, hogy elkezdenek szapulni és szapulni: 

- a gyerekeket, koszosan, szakadtan öltözteted és nevetnek rajtad. Nevet a férj, akitől szabadulnál és nevet a tanú is, az utódod. A nevetés nem kerül jegyzőkönyvbe. 

- agresszív vagy, sőt, a kék foltokat is neked közönheti az utódod, tanú nincs rá, de tényként közli. A házadban lakik (bocsánat vendégeskedik), majd felrója, hogy én, oda be akartam menni, mikor ő egyedül volt otthon. Igen, be, hisz az én házam, az én ingóságaimmal. Azt állítja, megvezettem és csellel kinyitattam a kaput, majd én bántottam őt. No, be akartam menni a saját házamba, a fiammal, a saját tulajdonomért. A bíróságon ezt előadja úgy, hogy én agresszív és bolond vagyok, ő meg tele lett lila foltokkal. 

- előadja, hogy én merészeltem a saját házam előtt lévő feljáróra parkolni és neki a fűre kellett állnia és emiatt össze kellett vesznie férjemmel, mert ő ezt hagyta -akkor éppen hagyta. Vitát generáltam a tettemmel és ezt végig kellett néznie a gyerekeknek, míg ő megsértődve kivonul, és kint ül az autóban, hogy visszakönyörögjék. Én vagyok a hibás... no, igen. Eszembe sem jutott, hogy az már az ő helye és vitát generálok.

- felrója az utódom, hogy neki kell ruhát vennie az én gyerekeimnek,  és a gyerekeimnek az iskolai felszerelését is ő veszi. 2 tárgyalással előtte, több beadványban, hangfelvétellel bizonyítva, alá van támasztva, hogy férjem semmit nem ad át a gyerekeknek használatra. Ezen a tárgyaláson is elhangzott, jegyzőkönyvbe került, férjem elismerte és büszke volt tettére, hogy a gyerekek a karácsonyi ajándékukat nem hozhatták haza. Az 5 éves kislány sírva jött haza az ünnepek után az édesapjától. Az apa nehezményezte, hogy nem elmagyarázom és megölelem a gyermekem, hogy ez normális, hanem feldúltan próbálom ezeket az ajándékokat elkérni tőle. Sikertelenül. 

- Az utódom elmeséli, hogy milyen kedvességgel és jól fogadta őt az én családom (nagymamám, édesapám, testvérem....). Nincs elírás. A nagymamám kedvesen fogadta a létét és a jelenlétét. Öcsém is és nagyszerű családom van, akik őt befogadták és ez milyen fantasztikus. 

Itt térjünk ki a férjre és a nárcisztikus jellemvonásra: 

"Ami a tiéd az enyém, ami az enyém, az csak is kizárólag az enyém." Enyém a pénzed, a vagyonod, a kutyád, a barátaid, a családod.... a gyerekeink. Minden az enyém. Nem a tiéd a pénze, a vagyona, a barátai (neki nincsenek barátai, csak olyan emberek veszik körül, akikhez érdeke fűzi); a családjához sincs semmi közöd. Te is az övé vagy! Van hangfelvétel, ahol könyörgők neki, hogy hagyja a családom, hogy ne keresse őket, ne keverjen. Foglalkozzon a saját családjával és legyen saját személyisége, identitása. Nem. Ő szemérmetlenül addig dolgozik, míg mindenki el nem hiszi rólad, hogy bolond vagy, agresszív és velejéig romlott. Másfél év telt el és mindent elengedtem. Ha nincs semmim, akkor nincs mit elvennie és nem tud fájni. Amit vinni tud, vigye. Teljes újrakezdéssel tudsz új életet kezdeni. Engedd el, akit visz, aki bírál, aki kioktat, aki beengedi a házába és hagyja, hogy manipulálják, mert soha nem fogsz tudni teljes életet élni. Itt önzőnek kell lenned, a gyerekeidért, önmagadért. 

Szóval, vissza a tárgyaláshoz. Az utódod a házadban, az ingóságaid között, a nagymamádtól kapott bútorok között, a szellemeddel ott él. A családodhoz is beül és éli az életed. Erre büszke és a bíróságon jegyzőkönyvezteti, hogy a családom lecserélt rá. Mi ez, ha egy nem normális helyzet? 

Ülj nyugodtan, nem tehetsz mást. Figyeld a reakciókat. Nem néznek a szemedbe... csak a férjed és mosolyog, röhög, mint Joker a Batmanben, de ez nem kerülhet bele a jegyzőkönyvbe. Másfél év eltelt, itt már nem fájhat, nem kelsz ki magadból, hagyd, hogy mondja, mert végeredményre kell fókuszálj. Ha te rendben vagy magaddal, tudod, hogy ez mind beteges és nem veled van a baj, mit számít mit mondanak?

- Jegyzőkönyvezteti, hogy a lányod betört körömmel jár hozzájuk. Jegyzőkönyvezteti, hogy a gyerekek azért kiegyensúlyozottak, mert ő foglalkozik velük velem ellentétben. Ecseteli, hogy a gyerekeim szakadtak, csövesek. Hányan ismertek? Szerencsére nagyon sokan és aki valóban ismer, az tudja, hogy a gyerekeim fociznak, fára másznak, gyerekek és napi szinten lesznek fű foltosak. A cipőjük orrát lerúgják, még a lányom is, mert motorozik, mert szalad... Hányan ismertek? 

- Nehezményeztem, hogy férjem nem segít a szünetekben, tartja magát a szigorú határozathoz, amit okkal hozott a bíróság ideiglenesen.... Covid van és össze kell fogni, mondtam az óvoda bezárásnál. Válasza: dolgozzak éjszaka, home officeban. Az utódom jegyzőkönyvezteti, hogy neki nem fáradtság éjszaka dolgozni és alkalmazkodni, én vagyok a sz.r ismételten. 

Amikor kérdéseket kap az én ügyvédemtől kioktatóan beszél, az ügyvédemnél ő okosabb és megtagad válaszokat, pl, hogy mi a munkája (amiről úgy tudjuk fél évente változik, nem egy satbil munkaerő). 

Tanúként hallgatják meg édesanyám, akivel kimondatnának olyan dolgokat, amik nem igazak. Fogalmuk sincs az elmúlt egy évünkről, de rugdossák az édesanyám! Nyílván, nem szívlelte férjem mikor elvette a pénzem, mikor kifüstölt a házból, mikor betürt hozzánk..., így ő is ellenség a szemében. Szégyentelenül olyan dolgokat feszegetnek, ami neki fájhat. Ha az édesanyám nincs, férjem sehol sincs, mert őőőő egy istenverte bőrönddel érkezett a családunkhoz. Iskolázatlanul, vagyon, egzisztencia nélkül. Elfelejti... de ez is jellemzi őket, nagyon is jellemzik, hogy az erősből táplálkoznak és felkapaszkodnak. 

Jegyzőkönyvbe sok baromság belekerül. Részükről egy marad csak ki: a lélek és a gyerekközpontú gondolkodás. Kimarad, hogy a gyerekek min mehetnek keresztül. Kimarad, hogy az anyjukat szapulják. Kimarad, hogy ők még gyerekek és haza hoznák a kapott ajándékot. Kimarad, hogy mindent látnak. Kimarad, ha az anyja családját az anya ellen hangolják önös érdekből, a gyerek mennyi mindent veszít. Kimarad a lélek, ahogy a Joker arca is, mert nem kézzel foghatóan jegyzőkönyvezhető. Kimarad a lesütött szemem, kimarad a lenézésem is és az, hogy már szabadulnék. 

Viszont! Nagyon figyeljünk, ha ott vagyunk! Jegyzőkönyvbe kerültek ezek a dolgok is: 

- kizárt, a gyerekek kerékpárját rendőrnek sem adta ki. 

- a saját tulajdonu kocsifeljárómról beszélünk és az én házamról (50%-ban az enyém, ha a feje tetejére áll a világ is és CSOK-ból lett vásárolva!).

- üres kézzel érkezett, egy bőrönddel, kifüstölt a házból.

- az utódom kétszer is gátolta, hogy tulajdonosi jogaimmal élhessek. 

- sok dolog fordítottan igaz és magasról lesz.rom kiket keres meg és hangol ellenem, van, amit el kell fogadni és el kell engedni. 

- önállóan, egyedül képes vagyok nyaralni vinni a gyerekeim. Egyedül képes vagyok gondoskodni róluk. 

- nincs szó házasságtörésről részemről, de részéről felmerül -de magasról tojok rá. 

- napi szinten iszik és el is ismeri. 

- Dunai kiruccanáson segg részeg az egész banda és ott vannak a gyerekeim és ezt normálisnak ítéli. Rendőri intézkedés is történik, de nyugodjunk meg a szonda volt a rossz. Nem hajókázott senki aznaposan a gyerekekkel. 

...és sok minden más, ami szolgálhatja, azt, hogy Jokerként ül a tárgyaláson és ez nem a Batman, hanem az életünk, ahol a gyerekeink élete a tét… nincs gátlás, nincs lélek.

No, de kösd meg a cipőd jó szorosan és csak építkezz és építkezz, mert erős vagy! Belőled táplálkoztak évekig, erősebb vagy, mert van lelked.

Ott tartottunk, hogy pereskedsz, ők harcolnak, bosszút esküsznek, és minden eszközt bevetnek. Neked nincs más dolgod, csak védekezni. No, de mire készülj fel? Azt mondta az ügyvédem egy évvel ezelőtt: 

- Asszonyom, maga még nem ismeri ezt az embert. 

Igen, és rá kellett jönnöm, hogy nem ismerem. ..de ti sem, vagyis senki. Ki ébred fel melletted minden reggel? Ki megy el minden nap dolgozni? Ki ölel meg, amikor kedve támad? Fogalmad sincs még... hidd el. 

Ennek a bejegyzésnek sok időt hagytam. Megírjam? Érdemes? Támadások hegyével fogok összefutni. El fogom bírni? No, de ha nem írom meg, akkor soha nem tudok eljutni ahhoz a fejezethez, ami már az önfeledt nyugalomról szól.

Azt kérdezitek folyamatosan hogy jutsz el a nyugalom szintig, hogyan állsz talpra? Egy év telt el és elválni még mindig nem sikerült, mert nagyon hosszú folyamat ez. Olyan embertől válni, aki gyerekként sérült és egy olyan példán nevelkedett, ahol a nőt semmibe veszik és kisemmizik nem egyszerű. Abban az esetben egyszerű, ha hagyod magad és behódolsz. No, de egy év telt el és nem hagyod magad, így ne is csodálkozz.

·         felismered, hogy valami nem stimmel.

·       felismered, hogy nincs maradásod –ez lehet akár egy eltitkolt hatalmas adóság, nő… igazából bármi, de érzed, felismered, hogy nem vagy önmagad, hogy valami nem jó és el kell menned.

·       felismered, hogy nem fogsz tudni egyszerűen távozni, így elkezded tervezni.

·       a megtalált számlakivonatot eldugod, mélyen!!! Ami sok dolgot bizonyít, nem mást, csak az igazad és persze senkinek, senkinek nem beszélsz róla! Legyen bármilyen bizonyíték a kezedben, ne beszélj róla, csak dugd el!

·       a számítógépeden mindent lekódolsz. A telefonodon szintén.

·       az autódban kamera van. Szedd ki a memóriakártyát. Bármerre mész, figyeld, hogy követnek e -ha azonnal észreveszik, hogy nincs memória kártya, azonnal menekülj a házasságból!!!! Mert nem egészséges!

·       dugj el pénzt! Annyit, hogy pár hónapig tudj élni, ha netán beütne a nárcisztikus férj bosszúja.

·       legyen egy listád, kik segíthetnek és miben. Ne lepődj meg! Sokan nem fognak hinni neked és készülj fel a legrosszabbra.

·       míg bejárásod van a házba, hozd el, ami a legfontosabb és fotózz le mindent!!! Fotózz, fotózz és fotózz!

·       míg a könyörgési szakasznál vagytok és míg hiszi, hogy gyenge vagy, légy okos és a gyerekeid legféltettebb dolgait mentsd ki! Nagyon fontos, a gyerekek holmija, amihez kötődnek nálad legyenek, mert vissza fog tartani mindent még a gyermeke könnyei sem hatják majd meg. Tapasztalat!

·       a pénzed ne bankszámlán legyen, mert simán elvesz mindent! 2019. október 24... soha nem felejtem el, amikor a közös számláról leemelte  bosszúból a pénzem. "Most megtudod, milyen önállónak lenni!" -mondta.... Ugyan napokkal később vissza adta, mert a fia is szóvá tette…. de Istent fog játszani és mutatni fogja, hogy ő mindent megtehet!

·       hidd el, hogy bajban vagy és ne félj segítséget kérni! A nárcizmus, a pszichopata emberek nem megmenthetők. Még nem ismered őket, de megfogod, hidd el…

       Amire számíts:

·       minden az övé, még te magad is.

·       minden az övé, ami a tiéd, de ami az övé, az soha nem lehet a tied.

·       a barátaid is az övé, a családod is. Fenyegetni fog velük és félemben tartani, hogy elveszi őket, hogy ellened beszél, hogy lejárat, hogy bolondnak tituál. Hagyd veszni őket... egyedül erősebb leszel! Aki ismer úgy sem hisz majd neki!

·       ne lepődj meg, ha olyan a családod, meg se fognak hallgatni és sírva toporzékolsz, hogy ne engedjék be a házukba és ne álljanak szóba vele. Készülj fel, mert a legjobb színészek és álnok módon, mosollyal, bájjal áll majd előttük és te leszel a bűnös és te maradsz család nélkül. Ne bánd! Egyedül erősebb vagy! Ez nem egy rossz scifi! Ez az életed innen kezdve és fogadd el… nem vagy bolond, hidd csak el, vagy nem te vagy a bolond!

·       készülj, mert neki már akkor van ügyvédje, amikor te még csak azon gondolkozol, hogy hogyan indulj el.

·       készülj, mert a gyerekeidet is el akarja venni. Készülj, mert illedelmes minta apa lesz hírtelen a közösségi médiában. Készülj, mert szülőin ott fog ülni mögötted és kitölti helyetted a kitöltendőket. Maradj inkább otthon, igyál egy meleg teát, és legyél a gyerekeiddel, míg ő a szülőin díszeleg... 

·       készülj fel, hogy semmid nem lesz, amit elhoztál, lehet, visszalopja az otthonodból. Készülj, mert lehet, azt sem fogja hagyni, hogy otthonod legyen bárhol is.

      Szóval készülj, mert még nem ismered ezt az embert, de meg fogod. Nekem, sok minden már emlék és higgyétek el soha nem voltam még ilyen kiegyensúlyozott és szabad, mert nem vagyok senki tulajdona és lehet saját akaratom, saját álmaim, saját kis életem.

      Az életed egy rossz sci-fihez fog hasonlítani, de hidd el, a filmnek egyszer vége lesz és te kihúzhatod magad és megpihenhetsz... 

                                                                                                                      Nem vagy egyedül!