Kezdődik mind ez azzal, hogy betérsz egy étterembe 3 gyermekkel este 9kor. Egy igen kacifántosra sikeredetett vadkemping zárásául a vacsora elhúzódott. No, de próbálj meg a Balatonon 3 gyermekkel, egyedül nőként életet lehelni a napba, nem egyszerű, de bohózattal teli!

Tehát mire odajutsz, hogy vacsora, már bezárt minden olyan hely, amit ismernél és a pénztárcádnak is megfelelő volna. Keresel, kutatsz egy idegen helyen, mikor mindent feladva betérsz egy gourmet étterembe, ami éppen zárni készül. Fiatal lányok, akik gyerekeket csak hírből láttak ezidáig, de reméled, hogy megmentik az estéd. No, kiderül mi mentettük meg az ő estéjüket! Feldobtuk, de nem kicsit!

- Szeretnék egy adag sültkrumplit, ketchuppal.

- Nincs ketchupunk, csak saját készítésű paradicsomszószunk.

- Aros, Metrós, Penny-s??? Semmi pucc, csak piros színű édes valami???? Nincs??? Nézzen már rám, az estém a tét! Egy tesco-s ketchup, aminek se íze, se bűze?

- Nincs, de van isteni saját készítésű paradicsomszószunk.

- Itt már nevetnek a lányok, szakadnak… és próbálják a középső fiúnak megmagyarázni, hogy el kell hinnie, hogy az a szósz, ami náluk készül jobb, mint az általa ismert ketchup!

- Ok…ok… egy gyerek pipa! Hármaska? Hármaska? Mit szeretnél?

- Hamburgert! –válaszolja ártatlanul. Eeeeez egy gourmet étterem, ééédes jóóó Istenem, itt nincs sima csicsabicsa nélküli hamburgeeeeer!!!

- Ok…ok… figyu, lányok! Szükség lenne egy Aro-s, Lidlis…bármi féle íztelen húspogácsára, valami elnyűtt zsömlére és ketchuphoz hasonló izére. Ennyi…semmi csicsabicsa. Menne?

- Oh, itt különleges burgerek vannak –és szakad a nevetéstől a kislány! Persze összehoznak valami egyszerű dolgot.

- Ok…, de figyu! Tuttira kipakolja, ha van benne egyéb dolog, a lehető legegyszerűbb hambira van itt most szükség.

- Banánka? Édes, drága legidősebbem? -no, neki konkrét elképzelése van a világról, egy kész rendelést adott le!

- Inni? Üdítő? –kérdezik.

- Óóóóó…neeee, még az is bakker! –itt elindul „én azt igen, de mégsem dolog” és egy új idegőrlő kör következik.

No, úgy tűnik minden adott, az este megmenekülőben van. Az étel időben kész, az üdítők rendben vannak, báááár én szívem szerint lelöktem volna valami erőset is kísérőnek, de ennek nincs itt az ideje. Upsz…hangosan gondolkodtam? Igen, a lányok is hallották, amin újbóli derülések hegye indult. Imádják, imádják a nagycsaládot –mondják! Ahogy azt is, amilyen hangulat kerekedhet seccperc alatt.

Amikor a gyerekek jóllaknak, két harapás után, jöhet a csomagolás, úúúgy, hogy az egyik étele se érjen a másikéhoz, és mindent külön dobozba kell tenni! Itt már a telefonszámom kérték el ezen a ponton, hogy felhívnának, amikor ők is anyák lesznek egyszer, a Balcsin, a „semmi közepén”.

Vacsora közben beszélgetések hegye, válásról, egyéb nem kellemes dologról, amit gyerekekkel meg kell beszélni, mert vannak kérdéseik. Ott döbbenek rá, hogy mennyire érettek tudnak lenni és mennyire átlátnak helyzeteket. Hihetetlen módon fogalmazzák meg a gondolataikat és azt, hogy mit is szeretnének és hogyan. Rettentően büszke vagyok ott, abban a pillanatban. Egy bohózat, de van komolyság, amikor kell. Fekszünk a sátorban, 11 óra 30 perc, amikor még nem alszik senki, átbeszélgetjük az éjszakát –ez volt a terv és az ígéret tőlem. Szó, szót követett és azt vettük észre senki sem álmos. Kelni viszont korán kellett volna. Nagy fiam hihetetlen felnőttséggel, hogy ő majd segít lebontani a sátrat és segít a koordinálásban. A gyermek, a komoly témáktól és az igaz szavaktól egy segítőkész és ügyes tinédzser lett. Megszavaztuk: menjünk… és legyen hűlt helyünk.

Mindent szépen elrendezve elindultunk a semmi közepéről, a semmi közepére. Sorozatok, amik a nagycsaládokat dolgozzák fel kutyaf.sza hozzánk képest, mondogatják és nevetnek!!!! A navigációs izé nyilván mindenfele visz, ami számára rövidebb, de én!!! Én!!! A sötétben persze csak a pusztát látom! Puszta mellettem jobbra, balra, s mögöttem. A rendes út nyilván nem az autónk alatt. Telihold, poros út az éjszaka közepén és már közösen kiabáljuk: HOOOOL VAAAAGYUUUNK??? A SEMMI KÖZEPÉÉÉÉÉN!!!!! HOOOOL??? A SEMMI KÖZEPÉN!

A gyerekek nem akadékoskodnak, nem vitáznak, mintha élveznék is. Soha nem volt ilyen kalandba részük. Felelősséggel lenni ilyenkor? Mi baj lehet, ha nem alszanak egy éjjel? Majd kialusszák magukat. Egy kaland, 2 és fél óra utazás a semmi közepén, az éjszaka közepén… majd a meleg otthonba hazatérni és befeküdni az ágyba egy közös kaland után. Kaland után, ahol kacsákat etettünk, szép dolgokat láttunk és a kaland zárásául egy összefogni tudnó, és együtt gondolkodni tudó kis csapat alakult.

Ilyen a kulisszák mögül egy nagycsalád… olykor égető, olykor sok, olykor fárasztó és sok lemondással teli… de… egy életre szóló melegséget adó bódulat.

Így esett, hogy megesett, hogy megismertük a „Semmi közepét, az éjszaka közepén”.