Sokan várjátok a folytatást, nagyon sok levelet kapok és megkeresést. Erőt is nyerek abból, hogy látom, sokan járunk egy cipőben. Ami a legjobb érzés, hogy segítjük egymást azzal, hogy beszélünk, közösen készülünk tárgyalásról tárgyalásra. Egymásból merítünk…. ez a bejegyzés most magunknak szól, mindünknek, akik 2-3-4 éve nem tudunk elválni. Azok számára is segítség lehet, akik még csak most készülnek kilépni az ajtón. Az út nem könnyű, készülj fel arra, amivel soha nem számoltál: soha nem lesz vége!

2 éve elindultam egy gondolattal, majd fizikálisan is megtettem a lépést. Nárcisztikus fogalmat hírből ismertem, csak azt éreztem valami nincs rendben. Valami nincs rendben vagy velem, vagy vele. A lényeg egy: nincsenek lehetőségeim, egyre kevesebb menekülési utam, nincs pénzem, saját aláírási jogom, nincs semmim… Aláírnak helyettem, az adóbevallásom nem látom, a pénztárcám üres, az időm véges. 3 gyermek anyukája vagyok, „diplomás” háztartásbeli, aki, amikor dolgozott jó volt abban, amit csinált.

Tehát, azt gondoltam el kell engednem egy régi életet és jöhet egy új. Elindultam, majd a már leírt döbbenetek következtek, amit már mind olvastatok. Lassan rá kellett jönnöm, az „elengedés” szó téves a mi esetünkben!

2 éve még mindig válófélben, több tárgyalás mögöttem, bíróváltások hegye, Covid és miegymás. Egy nárcisztól nem lehet bűntelenül kisétálni, ezt jól jegyezd meg. Bűnhődni fogsz. Övé a vagyonotok, a gyermekek, a nagymamádtól örökölt tárgyak, a családod és a barátaid (persze, csak azokat viszi, akiket vinni is lehet).

Voltatok szakpszichológusnál, ahol az eredmény szerint normális vagy, vagyis papírod van róla, hogy az állítások nem igazak –eljön az az idő az életedben, amikor ezt már be is kereteztetnéd szíved szerint. Anyaként felelősségteljes vagy, emberként normál szintet ütsz meg -írják. Róla kiderül, a törvényt a maga módján értelmezi, öntörvényű. Olvasod, hallod, ahogy rossz anyának, rossz feleségnek és rossz embernek titulálnak. Olyan dolgokat állítanak rólad, amiket, ha elhiszel valóban bolond vagy.

Amikor az ügy végét várod és azt gondolod vége, visszahúz a jogrendszer és húzódik tovább a per. 2 év alatt nem tudsz elválni, a neved még az ő nevét viseli és gondolatilag még más felesége vagy. Ügyvédi költségeid már úgy fizeted, mint a villanyszámlád, bele van kalkulálva a havi kiadásokba. Az ügyvédeddel ennyi idő után már együtt lélegeztek az ügy kapcsán és valami féle „viszony, függés” alakul ki. Mit mondhatsz, mit tehetsz, mire hogy reagálj. Megtanulsz tanácsokat kérni és meg is fogadni.

2 év alatt az idő elkezd igazolni és az álarc le-le kerül, mert egy nárci nehezen tud szerepben maradni. Az élete értelme te vagy, no, de nem a romantika értelmében, hanem valami más: a harc élteti, a vita és az, hogy legyőzzön. Itt nincs konkrét cél (gyerekek, pénz stb…), itt a cél nem más, hogy te ne győzhess. Ő versenyben érzi magát, míg te próbálsz evickélni. Egyre jobban evickélni, amire kiborul. Kiborul, ha szép vagy, munkád van, ha nem mész tönkre, ha úszol a hideg Dunában, ha egyszerűen éled az életed. Facebookkon nem vagy ismerőse, de mindent tud rólad. Nem vagy már a társa, de mindenedről tud. Tudja mikor értél haza, tudja, kivel barátkozol éppen. Szórakozást abban leli, ha kinevethet valakivel, ha kibeszélhet, ha nevetség tárgya lehetsz egy közegben. Az új barátnő is egy egyszerű szövetséges az életében, nem más.

Ha nem megy a gyerekekért a megbeszélt időpontban, csak napokra rá; akkor is te vagy a hibás: rossz feleség voltál, válaszolja. Ha szólni mersz, hogy ne a gyerekek idejében bulizzon, nyaraljon; te vagy a hibás. Ha szólni mersz, hogy a történelem ismételi önmagát, a válasza ennyi: "igen és a végén te fogsz szenvedni, ahogy az én anyám is, mert alig beszélek vele! Az apám, aki ugyan ezeket megcsinálta az anyámmal, jelenleg hozzá járok inkább." Válasza egyértelmű: nem érez, az apja bűnei, már nem bűnök, hisz az eszközei azonosak... csak egy különbség van: az anyukája feladta, én nem fogom! 

Elengedni, új életet kezdeni, a múltad magad mögött hagyni? Nem… soha nem lesz elengedés és nem is szabad ezekkel a gondolatokkal élni. A múltad a jelened, és ha a szőnyeg alá söpröd csak gócpont lesz. Ha nem mered kimondani, ami bánt csak megbetegszel. Ha válaszként dühöt kapsz, elsorvadsz. Meg kell tanulnunk azzal a kereszttel élni, amit a sorstól kaptunk. Egy állapotot. Villanyszámlaként kezelni a bírósági költségeket, elfogadni a múltat a jelenben, megbocsájtani a bántó szavakat és nem felvenni a baromságokat.

Amikor megfenyegetnek, hogy ha nem viszed fodrászhoz a fiaid (aki mellesleg nem szeretne még fodrászhoz menni, "jóóó van az úgy még" -mondják), akkor a nem fodrász (de mindenhez értő és beleszóló) nőjével vágatja le újból a haját…hát legyintéssel reagálj!  Vidd el a fodrászodhoz a gyermeket és mond neki, hogy hát…fiam… ne haragudj, de vagy most hagyod, hogy a fodrász levágja, ahogy mi szeretnénk, vagy a kotnyeles mindenhez értő elintézi… a fiad itt követni is fog.

Amikor a gyerekeid panasszal jönnek haza, hogy az új nő miket enged meg magának a te házadban, a te gyerekeiddel szemben, hááát tanítsad meg őket ezzel együtt élni. Mind látják, hogy az egész nem szól másról, csak egyről: ott akarnak piszkálni, bántani, bokorból kiugrasztani, ahol azt gondolják, hogy lehet. Tehát, nem tudod elengedni, együtt élni tudsz ezekkel a dolgokkal. A múltad a jelened… Ő harcol, te csak élj. Éld az életed, zárd ki azokat, akik ebben gátolnak, visszahúznak, hasonlóan kezelnek. Lépdelj előre szépen, lassan, apró lépésekkel…

Nem maradtam egyedül 3 gyerkőccel! Én most kezdtem el élni igazán a 3 gyerkőccel! Hol nehezebben, hol könnyebben, de végre az lehetek, aki… van e új életem? Van! Mi féle? Nem mindennapi, egészen más, mint egy átlagemberé! Boldog vagyok e? pfff… ki mondhatja magáról, hogy boldog? Senki! Azt viszont mondhatom, hogy boldogabb, szabadabb, mint egykor! Bakancslistám van, sikereim... és persze türelmem, hogy egyszer jogilag nem "más felesége" leszek.

Fogadalmaim: 

- ha én egyszer elvállok: 

             - veszek egy kalapot a Király utcán;

             - lecserélem a sok éves rossz telefonom;

             - végig hallgatom a bevonuló zenénk és nem leszek dühös;

             - ugrok egy seggest a tóba, amire ránézni is tilos!