Nem voltam sem szégyellős, sem rest! „Meghoztál egy döntést és vállald a felelősségét!” –mondta, majd elzárta a „pénzcsapot” –ez azt jelenti, hogy se gyerektartás, se közös vagyon és neked éppen nincs munkád. 70 ezer Ft-al hagyva 3 gyerekkel. Te állsz csak és nézel, igazából el sem akarod hinni, amik történnek veled. Nézel jobbra, majd balra… és igen, meghoztál egy döntést és vállald a felelősségét.

Jogos, vagy nem jogos… érdemes kutatni? Toporzékoltam, sírtam, hisztiztem! 3 gyereket megszülsz 70 ezer Ft-al hagynak, a gyerektartást is peres úton tudod csak érvényesíteni. Magyarázata mi lenne? „Meghoztál egy döntést, vállald a felelősségét! Dolgozz és állj talpra!” Na, igen, ilyenek a férfiak, vagyis néhány, nem mind. „Nem voltál jó, nincs rá szó, de nem voltál jó.” –mondtam és elsétáltam…

Miért írok? Mert régen is írtam és régen is több ezren olvastatok. Mind velem voltatok, mikor fénylett minden. Most? Most azt látom, hogy nagyon sokan vagytok a cipőmben, túl sokan! Mivé lett ez a világ? A nők pakolnak össze és hagyják el otthonukat a gyerekekkel? Olyan szintű megalázásokat olvasok/hallok és látok, hogy nem méltó a 21. századhoz! Nem, egyszerűen, nem akarom elhinni, hogy a férfiak nagy része tényleg máig le ragadt egy olyan antik világban, ami ma már nem állja meg a helyét!

Tudjátok mit látok? Mi nők átkozottul erősek vagyunk. Ezek a nők már nem azok, akik anyáink, nagyanyáink voltak. Mi már kihúzzuk magunkat, tanulunk, dolgozunk és küzdünk! Hiszti és toporzék után igen csak össze tudjuk kapni magunkat. ...és, ami nem utolsó mi már nem hagyjuk, hogy fölénnyel lekezeljetek! Apáitok, lehet, megtették édesanyátokkal, de ti már nem fogjátok velünk!

Az elmúlt időszakban többet éltem, mint az elmúlt 10 évben. Az elmúlt időszakban többet nevettem, mint az elmúlt 10 évben. Mertem újra fiatal lenni, mertem 3 gyermek anyukájaként úgy élni, mint, ha minden napom az utolsó lenne. Megtanultam egyedül lenni, és élvezem –sokak bánatára….de élvezem… Látom, ahogy  kétségbeesetten keresitek a párotok, hazugságok, görcsök és ábrándok árán. Mire jó ez? Társkeresők, játékok, megjátszások, „maszkok”…. sétálj a félkész kaják között a boltban, maszkban, kicsit lerúgott csepelbringaként és lesz, aki leszólít… de, ha nem? Akkor sincs semmi gond… autóba ülsz és vidáman mész tovább. Csak ne görcsölj ezen!

Nekünk már van gyermekünk, mi már nem ébredünk egyedül, mert a 3 gyerkőc közül, egy bizton átsétál kócosan és cirógató hangon ébreszt. Nekem már van két fiam, akikkel gyerekes szópárbajt űzhetek. Van egy lányom, aki cirógató hangon simogat. Nekem már nem kell keresnem semmit, hisz mindenem meg van.

Ezt kellene helyére billenteni, kedves olvasóim. Nem vagyunk egyedül… nézz tükörbe, nevess úgy, hogy magad is elpirulsz. Ne sajnáld magad, mert akár még boldog is lehetsz, ez csak egy döntés. Hátra hagyod a hisztit, a gondokat úgy kezeled, mint egy kötelező nehéz téglát, amit a táskádban kell, hordj…de, időközben erős lettél és elbírod. Amikor meghozod a döntést, hogy elindulsz, tudd, hogy az út nagyon nehéz, de amikor megpillantod a fényt, boldogabb leszel, mint valaha azt gondoltad volna!

Jobb egyedül, mint egy színjátékban, még ha nagyon komoly veszteségek árán tudsz távozni, akkor is jobb! … (…. és az sem biztos, hogy még mindig egyedül vagyok… de ez maradjon csak az én titkom…)